I NEED A CIGARETTE

Kedves mindenki, tökmindegy, hogy hova valósi, milyen vallású, először tévedt-e ide, vagy sem, vagy bárhova máshova tartozik. Tényleg mindegy.

A Silhouettes bezárja "kapuit", ami egy részből jó is, más részből fáj a szívem miatta, mert a szívemhez nőtt, és ez most olyan, mintha egy darabot szakítanának ki belőlem. 2012 óta vezettem a blogot, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de mindig próbáltam olyan bejegyzéseket hozni, amik érdekesek voltak, vagy unalmasak, de engem érdekeltek. Soha nem miattatok írtam, sokkal inkább magam miatt, hogy legyen egy olyan hely, ahol biztonságban érzem magamat, ahova bármimet kiírhatom, legyen az szerelmi bánat, az, hogy bántottak, tényleg, bármi. És ezt a célt az én blogom, a Silhouettes nagyon sokáig, 2 évig szolgálta, körülbelül 2 évvel tovább, mint az átlag, mert én már annyiszor, de tényleg annyiszor próbáltam blogot vezetni, de sose sikerült.

Két év alatt kaptam sok jót, sok rosszat, de a rosszak nem igazán érdekeltek. Mindig próbáltam önmagam maradni, és nem átváltani abból, aki vagyok. Amióta megírtam az első bejegyzést, azóta vagyok olyan, amilyen - azóta nem igazán változtam. Vagyok, aki voltam, aki vagyok, és aki leszek, de mindig próbáltam önmagam adni, leginkább sikerrel - de persze volt pár bejegyzés, ahol nem igazán adtam önmagamat, mert féltem attól, hogy felfedeznek, féltem attól, hogy megtalálják olyan személyek az én helyemet, az én kis váramat, akiket nem szerettem volna, hogy megtaláljanak. Sokszor hazudtam, sokszor játszottam meg azt, hogy minden rendben van, sokszor mondtam azt, hogy minden oké, de most nem, semmi nem oké, mert elbasztam. Nem is kicsit, hanem nagyon.

Felfedeztek. Az osztály. Az, ahova eddig mindig jókedvűen mentem be, mert tudtam, legalábbis éreztem, hogy tartozok valahova, mert tudtam azt is, hogy ha meg is játszák, de "szeretnek", de az osztálykirándulós bejegyzésemmel ezt is elbasztam, mivel elolvasták. Sokan. És életemben először voltam teljesen őszinte, és gondoltam, hogy kiírok magamból mindent, mert így tartottam jónak, hogy ettől a tehertől most először meg akarok szabadulni, mások véleményére is kíváncsi voltam, hogy ők mit szólnak ehhez, és igazából erre basztam rá. Először akartam tényleg teljes őszinte lenni, teljesen úgy leírni mindent, ahogy én láttam, ahogy én hallottam, és megszívom. Igazából lehet, hogy ezt a jóisten akarta így (mondjuk úgysem létezik), és most megszívom azt a jó nagy retkes négerfaszt, amit már jó régóta kívánnak nekem jópáran, és most ez a kis geci elnyeri méltó büntetését. Lehet ujjongni!

Bántottam sok embert, bántottam azokat is, akik nem ártottak nekem, csak átvitt értelemben, és már megint beleestem abba a hibámba, hogy úgy cselekedtem, hogy nem kérdeztem meg, nem tisztáztam a helyzetet, mielőtt leírtam volna, és ez bosszant. Nagyon, mert igazából eddig mindig megtettem ezt a lépést, mielőtt kettőt léptem volna, de most nem léptem egyet, hanem egyből kettőt. És megszoptam. Pont úgy, mint két éve, amikor megnyitottam a blogot. És látjátok, megint megcsináltam.

Egyébként nem bánom azt, hogy ez így alakult, mert ennek már régebben ki kellett volna tudódnia, és ez, hogy most kiderült, megszabadított egy hatalmas kőtől a szívemen, már ha van olyanom még egyáltalán. Nem, tényleg nem bánom, így legalább nem kell tovább titokban tartanom azt, hogy én írok (már csak írtam) ilyen bejegyzéseket, de igazából büszke is vagyok arra, hogy elértem valamit a bloggal. Ha jobb ember nem is lettem tőle, de sok embert ismertem meg neki köszönhetően - Arachme, Luca, a webmestert, Figit.. - , és tapasztalatot mindenképp szereztem a soron következő napokra, hetekre, évekre.

Köszönöm mindenkinek, aki eddig látogatta a blogot, minden nap. Nagyon sok jó dolgot kaptam, tényleg, és elértem azt is végre, hogy 6-7 év G-Portál után kikerüljek a portálajánlóba. Soha nem gondoltam volna, hogy eljutok valaha is erre a szintre.

Köszönöm az elmúlt 2 évet mindenkinek, leginkább azoknak, akik a bizalmukba fogadtak, és megismerhettem őket. Mindig emlékezni fogok erre a két évre, ebben biztos vagyok.

Viszlát, Silhouettes.

ui.: Ha gondoljátok, megjegyzéseket írhattok, szívesen olvasom őket, és válaszolok is rájuk természetesen.